Sziasztook. Nagyon köszönöm a 14 feliratkozót,remélem többen is leszünk még. ^^ Nem is húznám az időt,hozom nektek a 2. részt. Illetve,még ezt ha érdekelnek mikor lesznek a részek,akkor olvasd el. Ha nem menj tovább. Tehát,mivel elkezdődött a suli ezért minden erőmmel arra koncentrálok. Fogok (remélem) hetente egy részt hozni,de kiírom vagy szólok,hogyha valami közbejött volna. JÓ OLVASÁST<3
A nap a hasamra sütött szokás így ezt mondani. De mivel vámpír vagyok,ezért képtelen vagyok aludni,így hát sajnos napos napra ébredtünk. A bőröm a napon csillog,ami nem jelenthet jó jelt. Megint bujkálnom kell,amit ki nem állhatok. A legrosszabb az,amikor az egész napot az erdőben kell töltenem, mert ha meglátnak az emberek, rögtön felfigyelnek rám. Sajnos, ez jár avval, ha vámpír vagy..Őszintén ilyenkor utálok vámpír lenni. De,mint ma is, és minden nap,megint mentem ,,reggeli futásra" Peter-el. Minden nap az erdő középén találkozunk. Próbáltam az úton,és mindenhol kevésbé feltünően menni, de nem nagyon sikerült, hiszen a homlokomig be voltam bugyolálva - ami mellesleg, nagyon-nagyon idegesített, mivel 1.: Hülyének néztek. 2.: megsültem benne,azthittem mire odaérek sültvámpír leszek. - Sajnos,nem járt nagy sikerrel az akcióm, de hát.... Próbáltam spurizni,nehogy kicsillanjon a bőröm. Végre beértem az erdőbe, és futhattam kedvemre! Akkora megkönnyebbülés volt. Húsz másodpercbe telt bele,míg odaértem az erdő közepére,hogy találkozhassak Peter-el, és Aaron-el. Gondoltam,hogy meglátogatom megint Tom-ot,és szeretném vele tisztázni a dolgokat.. igen.. tényleg.. bevallotta hogy belém van "zúgva"... Én nem nagyon tudom,hogy mi a ,,szitu" igazából nem tudom hogy szeretem-e vagy nem,de idővel megpróbálom eldönteni.. Közöltem a többiekkel,hogy elmegyek. Peter a Tom-al való kapcsolatom soha nem nézte jószívvel. Nem telt sok időbe, odaértem Tom-ék elé. Kopogtam az ablakon. Rögtön felmosolyodott, ahogy engem látott.
- Szia!! De jó hogy itt vagy,gyere csak beljebb! - és megölelt. Felmentünk a szobájába, és megcsókolt.
Én is bűnös vagyok, tudom hogy nem lehetne, de megtettem. Forró csókja azt éreztette velem, hogy fontos vagyok valakinek. Jó volt ezt érezni, és ekkor döbbentem rá, hogy én szeretem Tom-ot. Ezért, hagytam is hogy csókoljon. Viszont azt nem hagytam, hogy lefektessen! A kapcsolatunk, szimplán egy barátság - jó, szerelem - de én még akkor sem állok kész erre. Lehet hülyének nézni,de ez az igazság. Lehet, Ő lesz az akiben megrejlem a boldogságot, a szerelmet.
- Tom! Kérlek, ne! Én még nem állok készen erre! - mondtam, még mielőtt nagyobb baj történt volna.
- Ohh,kérlek ne haragudj! Csak elragadó vagy, ezért nem tudtam magam fékezni. Hibáztam,bocsánat! - és az arcomra adott egy csókot. Ritka az olyan érzés, amikor bizsereg mindened, a szerelemtől. Életem első csókja, pedig aztán nem három éves vagyok. Nem volt még komolyabb kapcsolatom, csak ilyen puszi-puszi, tehát a vége a 99,9%-ának csalódás, megcsalás volt, vagy esetleg kiszerettem belőle (de még nem volt a pasim egyik se) De, most úgy érzem egy komoly,tartós kapcsolat elé nézek, de sajnos ezt még a Jó Isten sem tudja megmondani hogy lesz. De szerencsére láttam amit Tom gondolt, ami azt jelenthette szeret, tehát nem csak egy rosszakaró féreg, aki ki akar használni. Egész sötétedésig ott maradtam, elbeszélgettünk, röhögtünk, élvezem a vele létet! Megkért, hogy holnapután aludjak nála, én ugyan igent mondtam, de addig minden változhat. Elköszöntem tőle,egy csók kíséretében, és ,,szaladtam" "haza". Szélsuhogtatta hajammal odaértem a srácokhoz.
- Mégis hol voltál?? Már egy csomó ideje várlak! - enyhén szólva ordibált velem Peter.
- Tom-nál, mellesleg: az én életem, hagy csináljak már azt amit ÉN AKAROK! - vágtam vissza neki, és sarkon fordulva elfutottam. Ez most egyáltalán nem esett jól, ezt nem vártam volna el egy "legjobb barát"-tól. Hazakullogtam, de nem nagy örömmel. A diliházból a diliházba. Hát... Haza is értem,nem sokat vártam, felmentem a szobámba, ha már aludni nem tudok, valamivel el kell ütni az időt. Ha más nem, megyek fát mászni. Kiugrottam az ablakon, csendesen, halkan nehogy meghallják a szüleim ( na meg akkor részeg bátyám, aki 99% hogy leordítana - + szólna anyáméknak -.. Nem akartam Aaron-t felriasztani, de mivel Ő is vámpír nem nagyon tudnak aludni. Peter nem érdekel, megbántott, most lehet mondani ki nem állhatom. Lehet ezek ilyen kis lányos dolgok,de nekem nem. Én úgy tekintettem rá mint ; barát, legjobb barát. Még ezt akkor sem várom el tőle, ha ideges stb. Én nem így ismertem meg, és ezt az énjét nem fogom elfogadni. Sajnálom, ez van, ha valaki szeretne a barátom lenni, akkor az olyan maradjon mint amiennek megismertem pedig ez nehéz kérés tudom.. De akkor is! Elindultam megkeresni Aaron-t ezért végigmásztam a házukon ( ez elég hülyén hangzik ), és az ablakán bemásztam. Ott ült,és könyvet olvasott..
- Psszzzt! Aaron! - suttogtam, reménykedve hogy meghallja, és hogy a szülei nem hallják. Nem csípnek a szülei, fogalmam sincs miért. Nem tettem ellenük semmi rosszat - se jót - de akkor is, a semmiért nincs joguk és okuk utálni. Aaron felém nézett, és meglepődött.
- Te meg mi a francot keresel itt a hajnalok-hajnalán? - húzta fel a szemöldökét, a válaszomra várva.
- Hát... Öööömm... Igazából az van, hogy nem tudok aludni, és.. eljönnél velem fát mászni? Tudom hogy hülyén hangzik.. Na,mit gondolsz? - néztem rá kérdőn, és reméltem igen mond, és mindvégig ezt hajtogattam magamba: ,,Mond hogy igen! igen! igen igen! mond máár!!"
- Rendben elmegyek! De anyunak és Peternek egy szót SE! Megértetted?
- Igen Aaron, biztosan elmondom anyukádnak aki utál engem, és Peter-nek akik én utálok! Hát ez pont beletalált a nagy-nagy nem-be. Aaron halkan kuncogott, aztán kiugrottunk az ablakon. Hála a jó égnek,nem hallatszott nagyon ahogy "lecsapódtunk" De meggondoltam magam, mivel a közelben van egy hegy,ezért ott a leges-legjobb futni és ,,haverkodni". Annyira sok minden hülyeségre, és örültségre rá tudom venni A-t ( ez az új beceneve ).. De a végén ő is bevallja és tudja hogy jól érzi mindig magát, sokat ökörködünk. Felmentem a hegyre,és kinyújtottam a kezem. Olyan volt ez,mintha le szeretnék esni,de élveztem,élveztem ahogy
.jpg)
fújta a szél a hajam, és a ruhám. A odajött hozzám, és megkérdezte mit csinálok. Én nevettem egyet, és elmondtam hogy milyen megnyugtató ez, amit csinálok. Ő pedig egyenesen kinevetett..
- Ez egyáltalán nem vicces, te bolond! Próbáld ki! - és odalöktem ahol én álltam. Megrázta a fejét, és kinyújtotta a kezét, úgy, ahogy én is tettem. Úgy volt egy-két percig. Tovább nem.
- Ez nem volt jó, de rossz se.. -ezen mint ketten elnevettük magunkat. Hihetetlen jó "este" volt ez,én nem tudtam hogy van nekem egy ekkora jófej barátom. Most már bánom hogy mindig kételkedtem benne. Nem is sokára reggel lett, hazakullogtunk ( az ablakon át ) bementünk a házba, és úgy tettünk mint ha aludnánk. Vicces egy helyzet, mikor utcai ruhába befekszel az ágyadba, és magadra húzod a takarót, hogy a szüleid ne vegyenek róla tudomást, hogy te át sem öltöztél. Az hiszem, kaptam pár leckét az élettől. :
~ A legjobb barátok azok, akik elárulnak.
~ Akikre kevésbé számítanál hogy jófejek, azok lesznek a legjobb barátaid.
Így hát tegnap egy kellemeset csalódtam A-ben és Peter-t szépen szólva, utálom. Nagyon örülök, hogy tegnap megtalálhattam Aaron másik oldalát. Már csak Tom hiányzott. Annyira belebolondultam, végre ez az első olyan szerelmem, amiben azt érzem hogy ; ez lesz az igazi, és nem csak másítás-ámítás a kapcsolat. Megtaláltam a pluszt amit sok-sok emberben nem találok.
1563 november 25.
A nap a hasamra sütött szokás így ezt mondani. De mivel vámpír vagyok,ezért képtelen vagyok aludni,így hát sajnos napos napra ébredtünk. A bőröm a napon csillog,ami nem jelenthet jó jelt. Megint bujkálnom kell,amit ki nem állhatok. A legrosszabb az,amikor az egész napot az erdőben kell töltenem, mert ha meglátnak az emberek, rögtön felfigyelnek rám. Sajnos, ez jár avval, ha vámpír vagy..Őszintén ilyenkor utálok vámpír lenni. De,mint ma is, és minden nap,megint mentem ,,reggeli futásra" Peter-el. Minden nap az erdő középén találkozunk. Próbáltam az úton,és mindenhol kevésbé feltünően menni, de nem nagyon sikerült, hiszen a homlokomig be voltam bugyolálva - ami mellesleg, nagyon-nagyon idegesített, mivel 1.: Hülyének néztek. 2.: megsültem benne,azthittem mire odaérek sültvámpír leszek. - Sajnos,nem járt nagy sikerrel az akcióm, de hát.... Próbáltam spurizni,nehogy kicsillanjon a bőröm. Végre beértem az erdőbe, és futhattam kedvemre! Akkora megkönnyebbülés volt. Húsz másodpercbe telt bele,míg odaértem az erdő közepére,hogy találkozhassak Peter-el, és Aaron-el. Gondoltam,hogy meglátogatom megint Tom-ot,és szeretném vele tisztázni a dolgokat.. igen.. tényleg.. bevallotta hogy belém van "zúgva"... Én nem nagyon tudom,hogy mi a ,,szitu" igazából nem tudom hogy szeretem-e vagy nem,de idővel megpróbálom eldönteni.. Közöltem a többiekkel,hogy elmegyek. Peter a Tom-al való kapcsolatom soha nem nézte jószívvel. Nem telt sok időbe, odaértem Tom-ék elé. Kopogtam az ablakon. Rögtön felmosolyodott, ahogy engem látott.
- Szia!! De jó hogy itt vagy,gyere csak beljebb! - és megölelt. Felmentünk a szobájába, és megcsókolt.
- Tom! Kérlek, ne! Én még nem állok készen erre! - mondtam, még mielőtt nagyobb baj történt volna.
- Ohh,kérlek ne haragudj! Csak elragadó vagy, ezért nem tudtam magam fékezni. Hibáztam,bocsánat! - és az arcomra adott egy csókot. Ritka az olyan érzés, amikor bizsereg mindened, a szerelemtől. Életem első csókja, pedig aztán nem három éves vagyok. Nem volt még komolyabb kapcsolatom, csak ilyen puszi-puszi, tehát a vége a 99,9%-ának csalódás, megcsalás volt, vagy esetleg kiszerettem belőle (de még nem volt a pasim egyik se) De, most úgy érzem egy komoly,tartós kapcsolat elé nézek, de sajnos ezt még a Jó Isten sem tudja megmondani hogy lesz. De szerencsére láttam amit Tom gondolt, ami azt jelenthette szeret, tehát nem csak egy rosszakaró féreg, aki ki akar használni. Egész sötétedésig ott maradtam, elbeszélgettünk, röhögtünk, élvezem a vele létet! Megkért, hogy holnapután aludjak nála, én ugyan igent mondtam, de addig minden változhat. Elköszöntem tőle,egy csók kíséretében, és ,,szaladtam" "haza". Szélsuhogtatta hajammal odaértem a srácokhoz.
- Mégis hol voltál?? Már egy csomó ideje várlak! - enyhén szólva ordibált velem Peter.
- Tom-nál, mellesleg: az én életem, hagy csináljak már azt amit ÉN AKAROK! - vágtam vissza neki, és sarkon fordulva elfutottam. Ez most egyáltalán nem esett jól, ezt nem vártam volna el egy "legjobb barát"-tól. Hazakullogtam, de nem nagy örömmel. A diliházból a diliházba. Hát... Haza is értem,nem sokat vártam, felmentem a szobámba, ha már aludni nem tudok, valamivel el kell ütni az időt. Ha más nem, megyek fát mászni. Kiugrottam az ablakon, csendesen, halkan nehogy meghallják a szüleim ( na meg akkor részeg bátyám, aki 99% hogy leordítana - + szólna anyáméknak -.. Nem akartam Aaron-t felriasztani, de mivel Ő is vámpír nem nagyon tudnak aludni. Peter nem érdekel, megbántott, most lehet mondani ki nem állhatom. Lehet ezek ilyen kis lányos dolgok,de nekem nem. Én úgy tekintettem rá mint ; barát, legjobb barát. Még ezt akkor sem várom el tőle, ha ideges stb. Én nem így ismertem meg, és ezt az énjét nem fogom elfogadni. Sajnálom, ez van, ha valaki szeretne a barátom lenni, akkor az olyan maradjon mint amiennek megismertem pedig ez nehéz kérés tudom.. De akkor is! Elindultam megkeresni Aaron-t ezért végigmásztam a házukon ( ez elég hülyén hangzik ), és az ablakán bemásztam. Ott ült,és könyvet olvasott..
- Psszzzt! Aaron! - suttogtam, reménykedve hogy meghallja, és hogy a szülei nem hallják. Nem csípnek a szülei, fogalmam sincs miért. Nem tettem ellenük semmi rosszat - se jót - de akkor is, a semmiért nincs joguk és okuk utálni. Aaron felém nézett, és meglepődött.
- Te meg mi a francot keresel itt a hajnalok-hajnalán? - húzta fel a szemöldökét, a válaszomra várva.
- Hát... Öööömm... Igazából az van, hogy nem tudok aludni, és.. eljönnél velem fát mászni? Tudom hogy hülyén hangzik.. Na,mit gondolsz? - néztem rá kérdőn, és reméltem igen mond, és mindvégig ezt hajtogattam magamba: ,,Mond hogy igen! igen! igen igen! mond máár!!"
- Rendben elmegyek! De anyunak és Peternek egy szót SE! Megértetted?
- Igen Aaron, biztosan elmondom anyukádnak aki utál engem, és Peter-nek akik én utálok! Hát ez pont beletalált a nagy-nagy nem-be. Aaron halkan kuncogott, aztán kiugrottunk az ablakon. Hála a jó égnek,nem hallatszott nagyon ahogy "lecsapódtunk" De meggondoltam magam, mivel a közelben van egy hegy,ezért ott a leges-legjobb futni és ,,haverkodni". Annyira sok minden hülyeségre, és örültségre rá tudom venni A-t ( ez az új beceneve ).. De a végén ő is bevallja és tudja hogy jól érzi mindig magát, sokat ökörködünk. Felmentem a hegyre,és kinyújtottam a kezem. Olyan volt ez,mintha le szeretnék esni,de élveztem,élveztem ahogy
- Ez egyáltalán nem vicces, te bolond! Próbáld ki! - és odalöktem ahol én álltam. Megrázta a fejét, és kinyújtotta a kezét, úgy, ahogy én is tettem. Úgy volt egy-két percig. Tovább nem.
- Ez nem volt jó, de rossz se.. -ezen mint ketten elnevettük magunkat. Hihetetlen jó "este" volt ez,én nem tudtam hogy van nekem egy ekkora jófej barátom. Most már bánom hogy mindig kételkedtem benne. Nem is sokára reggel lett, hazakullogtunk ( az ablakon át ) bementünk a házba, és úgy tettünk mint ha aludnánk. Vicces egy helyzet, mikor utcai ruhába befekszel az ágyadba, és magadra húzod a takarót, hogy a szüleid ne vegyenek róla tudomást, hogy te át sem öltöztél. Az hiszem, kaptam pár leckét az élettől. :
~ A legjobb barátok azok, akik elárulnak.
~ Akikre kevésbé számítanál hogy jófejek, azok lesznek a legjobb barátaid.
Így hát tegnap egy kellemeset csalódtam A-ben és Peter-t szépen szólva, utálom. Nagyon örülök, hogy tegnap megtalálhattam Aaron másik oldalát. Már csak Tom hiányzott. Annyira belebolondultam, végre ez az első olyan szerelmem, amiben azt érzem hogy ; ez lesz az igazi, és nem csak másítás-ámítás a kapcsolat. Megtaláltam a pluszt amit sok-sok emberben nem találok.
*****
Köszönöm,hogy végig olvastátok,
de ígérem próbálok hosszabb részt hozni,
de nem ígérem hogy az most lesz.
Köszönöm hogy végig olvastátok.
Rainbow.
Príma, cool, legjobb, best! Meg minden, ami azt fejezi ki, hogy JÓ! Nagyon tetszik!
VálaszTörlésU.i.: Első komizó:D
Ölel,
Halie
kovit hamar♥
VálaszTörlés