First

Sziasztook:) Nagyon örülök,hogy van pár ember,akinek tetszik a blogom,ezért hoztam is az 1. részt:) Mellesleg,nagyon-nagyon köszönöm a design-t Liam M-nek és Corrine W.-nek:)

1563 október 21.

A szél suhogását lehetett hallani,miközben futottam. Már átalakultam,vámpír vagyok,a kapcsolatom azóta is tartom a többiekkel,de azóta találkoztam,egy csodálatos emberrel Tom-al,Ő volt az aki megtanított minden csínra-bínra. Peter elém jött,hogy a reggeli futást elvégezzem,mint vámpír. A képességeim egyike,hogy nagyon gyors vagyok,minden nap kijövök futni, és két falun át, oda-vissza futkározok, amíg el nem fáradok. Tom-al úgy beszéltem meg,hogy a házuk előtt találkozunk (ami négy falunyira van innen, de ha bevetem a vámpír képességeim pár perc alatt oda is érek.) Elköszöntem hát Peter-től és arra hivatkoztam, hogy sietnem kell, nem szeretek senkit sem megváratni. Pár perc alatt oda is értem, szélsuhogtatta hajjal, imádom amikor futok, ha lobog a hajam. 

Csengettem, de ajtót nem nyitott senki. Kezdtem megijedni, hogy nem akarnak szívesen látni a szülei, ahogy Aaron-nál is van. Az ablakhoz mentem, aztán láttam, hogy Mr. Lustaság ott ül, és könyvet (?) olvas talán. Kopogtam az ablakon, aztán pedig integettem. Észrevett, rám mosolygott, és ajtót nyitott. 

- Nella, kérlek ne haragudj, de belemerültem a tevékenységembe, gyere beljebb! - majd mosolygott egyet. A ház gyönyörű volt, a mi házunk nem ilyen, sőt, bár arról inkább nem is beszélnék. Tom szülei láthatóan nem voltak otthon, mert általában, illik köszönni hogyha vendég jön.

 - A szüleid nincsenek itthon? Nagyon nagy házatok van,és így nagyon üres. Nálunk mindig ricsaj van, de azok mi vagyunk. - nevettem el magam. Tom a földre nézve vigyorgott. 

 - Jó nektek! Ez a ház már évek óta ilyen üres, a szüleim elköltöztem innen, elég messze. Nem nagyon zavartatják magukat, hogy én mit csinálok vagy hogy vagyok. Ha évente egyszer meglátogatnak, akkor le a kalapomat! 

 - Hát az én szüleim ugyan nem ilyenek, de Ők sem példára valóak, sőt, a nap felébe egymást szidják, mivel apu megcsalja anyut, már hónapok óta, anyu tudja, de apu tagadja, ezért ezen megy a veszekedés. Ha elmegyek otthonról - veszekedés, ha visszajövök - az pedig este fordul elő - veszekedés. Szép kis család mondhatom! A bátyám is késő este jön haza, hót részegen, azt sem tudja hol van. Nincs kiről példát vennem.. - mondtam,eléggé lehangolódva, az életem felét - lerövidítve -.

 - Sajnálom!! - és megölelt. Nagyon jól esett, rég kaptam már ölelést! Túl rég! - de gyere csak fel a szobámba! Mutatok valamit. - követtem Őt, a hosszú kőlépcsőn, azt hittem sosem lesz vége, és életem végéig a lépcsőjükön fogok mászkálni. 

 - Na! Itt is vagyunk! - és mutatott egy ajtóra, amely a szobája ajtója lehetett. - Gyere csak beljebb! Annyira nem rémisztő,nyugi. - erre mind ketten elkezdtünk nevetni. Kinéztem az ablakon,és láttam hogy kezd besötétedni.

 - Te jó ég Tom! Ne haragudj, de mennem kell, farkas éhes vagyok,és a hazaút nem két perc - de -, úgyhogy ha nem haragszol, sietnék! - bólintott egyet, és megölelt. Az ölelést elég furcsának találtam, hiszen elég friss még a kapcsolatunk. Az igazság az,hogy nem voltam annyira éhes,de menni kellet a ,,falkához", mert Peter eléggé mérges lesz,ha nem talál. Aggódik értem - ez cukii! - az utca vége felé lehetett az erdő közepe,úgyhogy addig kénytelen voltam sétálni. Amint beértem az erdőbe, elkezdtem gyorsan futni. Azt hiszem kettő perc alatt, a mi kis városunkba értem. Aaron és Peter már ott vártak. 

 - Hello! Mire vadászunk? - kérdeztem, várva a pillanatot.

 - Még mi sem tudjuk! Amit találunk! Lehet emberhúst! - az emberhús hallatán egy kicsit sokkot kaptam. Egy hónapja, hogy vámpír vagyok de ilyen hogy emberhús.. Eszembe nem jutott, de egyszer azt is ki kell próbálni. Ha-ha! Ez röhejes! De akkor is, vámpír vagyok, és még nem találkoztam jó vérű emberrel. Vagy megtanulok úgy élni, hogy nem eszek emberhúst, vagy... Peter rámutatott egy vadra (azthiszem vad volt) és mondta hogy kapjam el. Oda is mentem meg is haraptam. Odafutottam hozzájuk és mondtam hogy kész, odasétáltunk,de akkor már egy csapat lányvámpír jött. Ránkfújtak, ami ilyen: Mitképzelsz? fej akart lenni. Én

nem hagytam magam,odamentem és visszafújtam. Ekkor a két fiú odajött és arrébb lökte a két erősebbnek látszó lányt. Rámnéztek, evvel jelet adtak, hogy a harmadik az enyém. Arrébb löktem, és ráfújtam. Az hamar megfutamodott, ahogy láthattam. Félt tőlem. A másik kettőhöz mentem segédkezni, az egyik nagyon keménynek képzelte magát, de én odaszóltam:

- Ha most, nem tolod arrébb a segged, akkor szétrúgom! - próbáltam, határozott lenni, mert éhes voltam és a többiekre is gondoltam. Ilyet senkinek nem mondanék, soha. Ez most a helyzet miatt kellett. Kaphattak egy jelt, mert mind a kettő elfutott. 

 - Még visszajönnek! Érzem! Maradjuk itt, erősítést kérnek, egy fiú vámpírtól, aki erős. - a másik képességem az volt, hogy tudom mit gondolnak, még mielőtt elmentek volna, én olvastam a gondolataikba, ezért könnyen megtudtam, mi a szándékuk. 

 - Köszi Nella! Sokat segítesz vele! De most gyorsan, menjünk még mielőtt visszajönnének a zsákmányért. Semmi kedvem nincs analfabétákkal csatázni. - vágta rá Peter, hiszen Ő már ebben a témában jártam, több mint háromszáz éves vámpír, tudja hogy, mikre képesek a vámpírok. Aaron a hátára vette, és jelt adott. Mindannyian elkezdtünk futni, egyik fiúnak sincs olyan képessége mint nekem,ezért mivel hamarabb odaértem az erdő végére, átvettem én a vadat, és elkezdtem vele futni. Egész gyorsan oda is értem, a többiekre várni kellett egy ideig, hiszen gyorsak Ők is, de negyednyi annyira mint én. A zsákmány egy őz volt. Sajnáltam szegényt, de nekünk is enni kell. Nem is tartott olyan soká, elpusztitottuk a maradékot is. Már mindannyiunk hazafelé ment - én is -, és az utca végén megint megpillantottam azt a fekete kabátos embert, akit még a harapásomkor szerzett éjjelen. Most már odamertem állni elé, és kijelentettem:

 - Mutasd magad! Ki vagy? Látom hogy vámpír. - a fekete alak, gyorsan elfutott előlem. Ráztam a fejem, mert röhejesnek tartottam, amit csinált. 

*****

Köszönöm,hogy végig olvastátok:)

Nem lett nagyon hosszú,de remélem tetszik^^